Polgárőrség a XVI. századtól
A XVI. századtól kezdve a veszélyeztetett helyzetben lévő jelentősebb városok polgárai előbb-utóbb mind rákényszerültek arra, hogy városuk védelmére maguk is összefogjanak. Magyarország szabad királyi városainak és a polgárjoggal rendelkező város lakosainak egyik legfontosabb „terhe „ mindenkor a védelmi kötelezettség volt. A hadiadók fizetését, a katonai alakulatok fegyverrel, felszereléssel való ellátását az ország védelmének hozzájárulásaként kezelték.
A városok közvetlen védelme érdekében őrszolgálatot szerveztek és kiállásokat a városfalak mentén.
Az egyik legrégebbi magyarországi polgárőrség a soproni, 1532-ből maradt fenn az első mustrajegyzék.
A polgárőrségeket 1808-ban szervezték ujjá, 1809-ben már országosan összeírták őket. Sopron ekkor több, mint 1500 főt számláló polgárőrséggel rendelkezett.(Szeged 3087 fő, Debrecen 1641 fő, Győr1340 fő, Nagyszombat 455 fő, Ruszt 110 fő). 1848-ban a polgárőrségek egy ideig párhuzamosan működtek a nemzetőrséggel, majd egymás után oszlottak fel és tagjaik átléptek nemzetőrségbe. A Bach korszakban nincs adatunk a polgárőrség működéséről.
1914-ben belügyminisztériumi rendelet intézkedett arról, hogy a közrend és közbiztonság elemi feltételeinek megóvása érdekében polgári őrséget állítsanak fel. Sopron elegett tett ezen rendelkezésnek.
A rendszerváltással párhuzamosan, de főleg az egyesülési jogról szóló törvény megjelenése után országszerte, egyre-másra alakultak az önvédelmi egyesületek. 1991 március 13-án, amikor Országos Rendőrfőkapitány összehivta az akkor ismert 223 önvédelmi szervezet képviselőit, Zsombor György és Markos György javasolta, hogy alakítsanak szövetséget. Ez akkor nem jött létre, de felkérték dr. Kopácsi Sándort a megalakítására.
1994-ben megalakult az Országos Polgárőr Szövetség. Sopron 1996. július 1-én kapcsolódott be a Szövetség munkájába.
/Víg József Attila, elnök - 2005.01.30./
